Történelem

A Hanság szélén, vasúttól, főúttól távól, Kapuvártól 10 km-re, a Győr-Sopron 85-ös főútvonaltól 2,6 km-re fekszik a 887 lakosú település. Határa északon, nyugaton és keleten az Ikva-, ill. a Répce-patak, délen a műút. Testvérközsége a Vas megyei Szergény.

A falu Agyagos és Fertőszergény egyesítéséből alakult ki 1927-ben. Addig közigazgatásilag két községnek számított, bár már az 1800-as évek elején összeépült.

Agyagos Árpád-kori település. Első írásos említése 1256-ban Ogegus néven történt, s neve csak később változott Agagussá. Középkori birtokosai az Osl nemzetségből származó családok, továbbá a Csák- és Pok-nembeliek. A Csák nemzetség a XVI. Századra is átvitte birtokjogát. 1600 táján, a Ládonyi család kihaltával Dobos György árváinak kezére jutott a birtok. 1635-ben még a Kisfaludy család és Dobos György birtokában volt a község. A század végén Esterházy Pál nádor lett a falu tulajdonosa, aki a szentmiklósi, ill. süttöri uradalmának kereteibe iktatta a falut. Agyagos sorsa a XVII. Század végétől összefonódott szentmiklósi uradalom történetével.

kutA népesség száma közel két évszázadon át változatlan maradt, 8-10 jobbágycsaládból és ugyanannyi nincstelen zsellérből állt. Ezekben a századokban a Fertő menti falvak lakossága rákapott a meg nem adóztatható halászatra, ami a népesség szétszóródásával, elszegényesedésével járt. A XVII. Század végén a török háborúkra való tekintettel kivetett, szinte elviselhetetlen adók elől az agyagosiak úgy próbáltak menekülni, hogy telkeikről kivonultak a falu végére, az adómentes gyöpre, és összetákolt kunyhókban húzták meg magunkat. A falu mai lakosságának zömét alkotó birtokos családok a török korszak letűnte után telepedtek le Agyagoson. 1711 után indult meg lassan a fejlődés. A föld terméketlen volta és kis területe kényszerítette az agyagosiakat arra, hogy az egykori szokásokat mellőzve, minden évben bevessék az egész határt. A szemtermés mellett még a XVIII. Század folyamán is fontos megélhetési forrást jelentett a telkekhez kiosztott, azok tartozékát képező halászóvizek hozadéka. A gyékényfonásból és a sás aratásából is jelentékeny hasznot húztak.

Az úrbéri kötöttségekből fölszabadult ingatlanok sorsa az 1863-ban a földesúr és az agyagosi úrbéresek között létrejött úrbéri rendezési, tagosítási, legelőelkülönítési és irtásvisszaváltó egyezség után rendeződött. Minthogy Agyagoson nem volt erdő, ebbeli járandóságukat is a legelő-földből kapták meg. Megszűntették a halászóhelyek bérbevételét a földesúrtól, azokat az uradalom saját kezelésébe vette. Így nagy kiterjedésű legelő jutott a volt úrbéresek tulajdonában, de annak feltörése, szántófölddé alakítása 1896-ig tartott.

Fertőszergény első írásos említése 1365-ben Zerghen néven történt. A későbbiekben a Szergény elnevezést használják, majd 1905-ben a Fertőszergény elnevezést kapja. A középkorban a Gyórói és Nyéki család, majd Garai Miklós nádor, a XV. Század közepétől a Kanizsayak voltak a birtokosok. A XVIII. Század elején az Eszerházy-tulajdont képező szentmiklósi (süttöri) uradalomhoz került. A XVI-XVII. Században a halászat és erdőirtás még nagyobb szerepet játszott a község életében, mint a földművelés. A határ szűk volta miatt a telki állomány tekintélyes része szénatermő hanyrétből állt, még a XIX. Században is fontos megélhetési forrás volt a szénakereskedelem. Az 1848/49-es szabadságharcban többen is részt vettek honvédként.